Mendöl Tibor
(1905-1966)

 

Mendöl Tibor, a hazai földrajztudomány egyik kiemelkedő alakja 1905-ben született a Békés megyei Nagyszénáson, értelmiségi család első gyermekeként. Elemi tanulmányait követően 1915-től a szarvasi evangélikus főgimnázium tanulója lett. Földrajz iránti vonzalma igen korán megmutatkozott, amint az önéletrajzában is olvasható: "még nem jártam iskolába, de olvasni már tudtam, amikor inkább játékszerűen kezdtem megbarátkozni a térképekkel. Így szerzett topográfiai ismereteim alapozták meg földrajzi érdeklődésemet." A geográfia szeretete ugyanakkor nem vezetett a fiatal Mendöl érdeklődési körének beszűküléséhez, általános tanulmányi előmenetele mindvégig példamutató volt, végzős gimnazistaként pedig jeles érettségi vizsgatétel mellett első helyezést ért el az országos történelmi versenyen. Mindezek ismeretében kijelenthető, hogy Mendöl Tibor 1923-ban méltán nyert felvételt a Báró Eötvös József Collegiumba.

A korabeli Collegiumnak meglehetősen erősek voltak a földrajztudományi vonatkozásai: 1921 és 1941 között az intézmény kurátori tisztét Teleki Pál, a nemzetközileg elismert geográfus töltötte be, tanítványa, Fodor Ferenc pedig a földrajzi műhely vezetésével járó feladatokat látta el 16 esztendőn keresztül. A műhelytagokra azonban tanáraikon kívül saját hallgatótársaik is ösztönzőleg hatottak. A földtudományi műhelynek Mendöl mellett még két rendkívül tehetséges tagja volt. Egyikük a szegény keszthelyi vasutas családból származó Bulla Béla. Kezdetben ő is a földrajz és történelem szoros kapcsolatát hirdető, úgynevezett francia emberföldrajzi irányzatot képviselte, később azonban egyértelműen természetföldrajzi problémákkal foglalkozott. A másik Kádár László, egy Erdélyből menekült értelmiségi család fia volt, akit a földrajz, a matematika és a fizika kérdései egyaránt foglalkoztattak. A három collegista a geográfiát három különböző nézőpontból szemlélte, ami azonban csak még jobban elmélyítette egymás iránti tiszteletüket és őszinte barátságukat. Különösen Mendöl és Bulla között fonódott szoros emberi kapcsolat, mely életük végéig megmaradt.

A Collegium rendkívül jól felszerelt könyvtárával és színvonalas nyelvoktatási rendszerével is nagyban hozzájárult tagjainak szellemi kibontakozásához, Mendöl itt sajátította el a francia nyelv ismeretét. A legtehetségesebb hallgatókat a tanárok saját kutatásaikba is bevonták, Teleki például 1924 nyarán a balti államokat és Finnországot érintő expedíciójára vitte magával az ifjú Mendölt, akire az intézmény első igazgatója, Bartoniek Géza hívta fel figyelmét.

Mendöl Tibor a baltikumi expedíció tagjai közt (jobbról a második)
Tessedik Sámuel Múzeum Mendöl-gyűjteménye, Szarvas

Mendöl Tibor egyetemi tanulmányainak meghatározó állomása volt a bécsi Collegium Hungaricumban eltöltött 1925-26-os tanév, amely döntően hatott a fiatal egyetemista tudományos beállítottságára, földrajzi szemléletére. Mendöl gondolkodására a pesti egyetemen az alapvetően természetföldrajzos Cholnoky Jenő gyakorolta a legerősebb hatást, bár a Collegiumban részesülhetett emberföldrajzi irányú képzésben is Teleki és Fodor részéről. A bécsi ösztöndíj aztán végérvényesen kijelölte Mendöl szakmai pályájának irányát.

Bécsben más oktatási rendszerrel, más tudományos szemlélettel találkozott, s az új közeg ösztönzőleg hatott rá tervei megvalósításában. A neves Oberhummer professzor szemináriumai keretében alkalma nyílt megismerkedni a gazdaságföldrajz, népességföldrajz korszerű irányzataival, ismeretanyagával, sőt a professzor kutatócsoportjában is részt vehetett.

Mendöl Tibor levele Bartoniek Gézához 1925-ből
Eötvös József Collegium Mednyánszky Dénes Könyv és Levéltár

Mendöl Tibor, a Békés megyei Nagyszénás szülötte már nagyon fiatalon, 20 évesen elkezdett foglalkozni az Alföld-problematikával: a mezővárosok és tanyák társadalma, valamint ennek természetföldrajzi vonatkozásai érdekelték leginkább. Ezen belül otthonának, Szarvasnak és környékének geográfiai szempontú bemutatását tűzte ki célul, amivel egy nagyszabású, közel négy éves kutatómunka vette kezdetét számára.

A fiatal Mendöl tudományos szárnybontogatásából született kutatói életpályájának első igazi remekműve, a Szarvas földrajza című doktori disszertációja. Ezzel az alkotással Mendöl valósággal berobbant a tudományos közéletbe, művét az első hazai városföldrajzi monográfiaként tartják számon. A tanulmány, amely nemzetközileg is minden tekintetben a kor színvonalán állt, a hazai emberföldrajz legsajátabb munkája is egyben. Ha a mű lényegét szeretnénk meghatározni, akkor az emberföldrajz tárgyát, célját is kapjuk: ez pedig a természet és társadalom kölcsönhatásainak történeti szemléletű vizsgálata egy kitüntetett téregységben (esetünkben Szarvason és környékén).

Tömbszelvény Szarvas környékének domborzati viszonyairól
Tessedik Sámuel Múzeum Mendöl-gyűjteménye, Szarvas

A tudós életútjának következő, közel másfél évtizedes szakasza Debrecen városához kötődik (1927-41). A mostoha körülmények közepette is megtalálta számítását a hajdúsági városban, hiszen bőven nyílt alkalma alföldi témákkal foglalkozni és önálló keresethez is juthatott.

Szakmai kibontakozásának az időszaka ez, a szakirodalomban való elmélyülés, a népszerűsítő előadások tartása, a terepi megfigyelések, tanulmányutak mind a felkészülés szerves részei voltak. A tanszéki oktatói munkában bőven kamatoztathatta széles körű érdeklődését és munkaszorgalmát, de a feladatok nem voltak terhére, mert egyben az ifjú tanár tudományos előrelépésében is meghatározók voltak A kutató Mendöl életében az 'inasévek' hozadékai először kisebb léptékű faluvizsgálatok voltak, majd néhány fajsúlyosabb elméleti tanulmány, amelyekben már városföldrajzi célkitűzéseit, illetve a francia emberföldrajzi irány jelentőségét, létjogosultságát boncolgatja.

Még debreceni éveinek kezdetén adatott számára meg a lehetőség, hogy újabb külföldi tanulmányutat tegyen, ezúttal a párizsi Sorbonne egyetemének földrajzi tanszékére. A francia földrajzi iskola nagy hatással volt Mendölre, A regionális tájmonográfiák földrajzi felfogása nagy mértékben tágította látókörét, hiszen azelőtt döntően a német iskola határozta meg gondolkodását. A tanulmányúton mutatkozott meg számára a településföldrajz a maga teljes rendszerében.

A népsűrűségszámítás új alapra helyezése Debrecen példáján
Mendöl, 1939

Már a világháború alatt, 1940 végén kapott állást a budapesti Pázmány Péter Egyetemen a kettéváló Földrajzi Intézet Emberföldrajzi Tanszékén. Komolyabb kiadványt érthető okokból nem jelentethetett meg abban az időszakban, de több művelődéstörténeti sorozatban találkozhatunk a nevével, például a magyar településtörténet történeti fejlődését taglaló írásokban. Ugyancsak erre az időszakra tehető vitája a neves szociológus Erdei Ferenccel a tanyák és mezővárosok viszonyáról, illetve általában a falu-város ellentétről.

A második világháború után, érett kutatóként Mendöl Tibor délelőttjeit a tanszéki munka, délutánjait sokszor a Földrajzi Társaság különböző ülései vagy a Földrajzi Közlemények szerkesztői feladatai foglalták le. Csupán este, éjszaka tudott időt áldozni könyvek illetve cikkek írására.

Rendkívül aktív tudományos közéleti tevékenységet folytatott: kinevezték a budapesti egyetem Emberföldrajzi, majd Általános Gazdaságföldrajzi Tanszéke vezetőjének, a Magyar Földrajzi Társaság elnöki tisztségét is betöltötte. Nagy szerepe volt a patinás intézmény újjáélesztésében. A Földrajzi Közlemények szerkesztői munkáiban oroszlánrészt vállalt a világháború utáni években. Rövid ideig (1946-49) a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt. Számos kitüntetéssel tisztelték meg ezen időszakban.

A tudós mintegy másfélszáz kiadott műve, publikált cikke szintén a mendöli életmű páratlan sokszínűségének mementója. Neki köszönhetjük a magyar településföldrajz fellendítését, nemzetközi színvonalra hozását. Ilyen téren kiemelkedő jelentőségű kézikönyve az Általános településföldrajz című munkája, amely egyéb résztanulmányokkal egyetemben nagyban hozzájárult hazánkban a tudományág elméleti, módszertani alapjainak letételéhez. A funkcionális morfológia, a helyi és helyzeti energiák szerepe, a városhálózat átalakulása mind példátlanul részletesen bontakozik ki benne Mendöl tollából.

Településföldrajzi munkássága sok tekintetben ma is irányadó jelleggel bír a tudomány művelői számára. Városföldrajzi elméleti munkássága ezt megelőzően is több cikkben (Alföldi városaink morfológiája, A városföldrajz tárgyköre és feladatai, Die Stadt im Karpathenbecken) csúcsosodott ki.

Az emberföldrajz tudományelméleti, tudománytörténeti vizsgálata (pl. Táj és ember, A magyar emberföldrajz múltja, jelen állása és feladatai) mellett településföldrajzi monográfiái (Szarvas földrajza), illetve regionális monográfiái (Bihar vármegye földrajza, A Kárpát-medence földrajza) is a francia iskola előtti tisztelgés szép példái. Bevezetés a földrajzba című jegyzete a földrajzi ismeretek gyarapodásának nagyszabású krónikája, mely Probáld Ferenc kiegészítésével mind a mai napig alapul szolgál az egyetemi előadások számára A földrajztudomány az ókortól napjainkig címmel. Jegyzetei közül az Általános gazdaságföldrajz és a Magyarország gazdaságföldrajza című művei a kor elvárásai mellett a kivételes tudós képességeit is tükrözik. Végül vitaírások, ismeretterjesztő cikkek, könyvismertetések szerepeltek még széles szakirodalmi 'repertoárján'.

A földrajz rokontudományokkal való kapcsolata Mendöl érettebb éveiben élőbb, szorosabb volt, mint bármikor azelőtt vagy utána. Jó néhány tanulmányának volt központi problémája a történelemmel, néprajzzal, demográfiával való kapcsolatteremtés. Amikor Bulla Béla és Mendöl Tibor közösen írt könyvének, A Kárpát-medence földrajzának tájjellemzései íródtak, a két tudós munkásságát az egységes földrajz ideája hatotta át. Mendöl és Bulla a XX. század emberföldrajzi irányzatának legrangosabb hazai képviselői közé tartozott. Nemzetközi szinten is megállták helyüket, földrajzos körökben Bobek, Spethmann méltó kollégáinak tekinthetők. Ebben a vonatkozásban mindkettejük tudományos munkássága a legmagasabb elismerést érdemli.

Mendöl tanári pályájának kapcsán nehéz szavakba önteni azt a lelkesedést és elismerést, amellyel tanítványai, ismerősei akár évtizedek távlatából is nyilatkoznak előadásairól, beszédeiről. Ami leginkább megmaradt bennük, az talán a kutató tanár lebilincselő, magával ragadó előadói stílusa és legendás felkészültsége, tájékozottsága. Nem csoda, hogy történészek, néprajzosok, biológusok is szép számban bekéredzkedtek óráira mind Debrecenben, mind később Budapesten. A hallgatókkal szemben egyébiránt mindig humánus és segítőkész volt.

Bár nem tarthatjuk számon igazi iskolateremtő tudósként, mégis olyan egyéniség volt, akit kutatói kvalitásai és emberi értékei miatt egész környezete nagyra becsült és kedvelt. Példázza ezt az a tény is, hogy számos földrajzosra hatott inspirálólag kivételes egyénisége, sokan merítettek egyedülálló életművéből, s vallják-vallották magukat tanítványának. Közülük a legismertebbek, mindenképpen említésre érdemesek: Becsei József (ugyan csak eszmei értelemben), Lettrich Edit, Major Jenő, Somogyi Sándor, Száva-Kováts Endre, Varajti Károly.

Mendöl Tibor emberi arcának megismeréséhez kiváló támpontul szolgál a Collegium kurátorának, a kétszer is miniszterelnöki tisztet betöltő Teleki Pálnak Bartoniek Gézához intézett levele, melyben az 1924-es expedíció tapasztalatai alapján részletesen beszámol a még fiatal Mendölről. Teleki teljesen meg volt elégedve tanítványa felkészültségével, műveltségével, intelligenciájával, azonban hiányolt belőle egyfajta gyakorlatiasságot, életrevalóságot, s utazásra, a világ dolgainak körültekintő megfigyelésére biztatta. Később tanárként azonban Mendöl számos terepgyakorlatot vezetett az ország legkülönbözőbb tájaira, és saját kutatásai során is nagy jelentőséget tulajdonított a nyílt szemmel való megfigyelésnek. Egyáltalán nem vált tehát belőle szobatudós. Olyannyira nem, hogy - megromlott egészsége dacára - élete utolsó hónapjaiban is alföldi városokat járt be, vizsgálva életjelenségeiket.

Míg a legtöbb tudós számára a 40 év feletti kor a termékenyebb időszakok közé tartozik, Mendöl Tibor szakkönyveinek, szakcikkeinek csupán kevesebb, mint egyharmada került napvilágra a második világháború utáni időszakban, és ezeknek is jelentős része tudományos ismeretterjesztő munka volt. Életművének súlyosabbik fele ezzel együtt mégis a világégés utáni időkre esett, mely elsősorban az Általános településföldrajz című kézikönyvének köszönhető. A kevés publikálási lehetőség nem a véletlen műve, számos hivatali teendője és az ötvenes éveiben jelentősen leromló egészségi állapota mellett az akkori politikai rendszerrel való viszonya is közrejátszott ebben.

Mendöl Tibor 61 éves korában, 1966. augusztus 25-én hunyt el Budapesten. Sorsát, egyúttal a magyar földrajztudomány történetének példás fejezetét nagymértékben meghatározták a viharos XX. század eseményei. A tudós egyaránt átélte a magyar emberföldrajz két világháború közötti virágkorát, valamint a szocializmusban való szétverését. A tudománynak szentelte életét, kitartása, műveltsége, módszeressége, éleslátása még ma is példaértékű hazánk minden földrajztudósa, sőt bármely kutatója számára.

Mendöl Tibor munkahelyei

• Debreceni Földrajzi Intézet, 1927-1940 (1937-től egyetemi magántanár)

• Budapesti Pázmány Péter, majd Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1940-1966 (1943-tól nyilvános rendes tanár, majd tanszékvezető)

Fontosabb művei

• Szarvas földrajza (1928)

• Táj és ember (1932)

• Alföldi városaink morfológiája (1936)

• Die Stadt im Karpathenbecken (1943)

• A Kárpát-medence földrajza (Bulla Bélával, 1945)

• A városföldrajz tárgyköre és feladatai (1946)

• A Szovjetunió földrajza (1948)

• A Balkán földrajza (1948)

• Általános gazdaságföldrajz (1950)

• A földrajz tárgya, fejlődése (1950)

• Bevezetés a földrajzba (1951, 1952, 1953)

• Magyarország gazdaságföldrajza (1953)

• A szocialista településföldrajz problémái (1954)

• Általános településföldrajz (1963)

Címek

• a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1946-49

• a földrajzi tudományok kandidátusa, 1952

• a földrajzi tudományok doktora, 1967 (posztumusz kapta meg a címet)

Kitüntetések

• Szocialista Munkáért Érdemrend, 1954

• MTA akadémiai jutalom, 1. fokozat, 1964

• Lóczy-érem, Magyar Földrajzi Társaság, 1965

• Munka Érdemrend, ezüst fokozat, 1966

Tagság

• Magyar Földrajzi Társaság, elnöknek választották 1945-ben és 1946-ban

• Állami Középiskolák Tanárvizsgáló Bizottsága

• Balkán Bizottság

• Demográfiai Elnökségi Bizottság

• Demográfiai Főbizottság

• Földrajzi Állandó Bizottság

• Magyar Keleti Társaság

• Magyar Nyelvtudományi Társaság

• Magyar Történelmi Társulat

• Távlati Területfejlesztő és Telepítési Bizottság

• Tudományos Minősítő Bizottság Földrajzi Szakbizottsága

• Urbanisztikai Társaság

Ajánlott irodalom

BÁTYAI Jenő: A geográfia professzora. Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus 17.

BECSEI József: A szarvasi Mendöl-emlékkiállítás megnyitója. Békési Élet, 1980/4., pp. 431-433.

DÖVÉNYI Zoltán: Mendöl Tibor gyermek- és ifjúkora. Békési Élet, 1980/4., pp. 413-416.

FODOR Ferenc: A magyar földrajztudomány története. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest 2006

GYŐRI Róbert: Mendöl Tibor és a magyar történeti földrajz. Földrajzi Közlemények, 2005/1-2., pp. 65-82.

GYŐRI Róbert: Mendöl Tibor (1905–1966) a Budapesti Tudományegyetem Emberföldrajzi Tanszékének alapító professzora. Földrajzi Közlemények, 2020/4., pp. 411–427.

GYŐRI Róbert: Tibor Mendöl 1905–1966. Geographers Biobibliographical Studies, 2015, pp. 39–54.

HAVAS Gáborné - ZOMBAI Pál: Mendöl Tibor munkamódszere. Földrajzi Közlemények 1976/3-4., pp. 211-218.

KÓSA László (szerk.): Szabadon szolgál a szellem 1895-1995. Az Eötvös József Collegium kiadványa, Budapest 1995.

LETTRICH Edit: Mendöl Tibor szerepe és jelentősége a magyar geográfiában. Békési Élet, 1980/4., pp. 417-425.

LÉVAY Ferenc: Mendöl Tibor gyermekkora és munkássága (kézirat) 1969.

MOLITORISZ Pál: Tudósportré - Dr. Mendöl Tibor és Szarvas I.-II.-III. Szarvas és vidéke, 2004. április 8., 2004. április 15., 2004. április 22.

NAGY József Zsigmond - SZIJÁRTÓ István: Tanulmányok az Eötvös Kollégium történetéből. (Eötvös-füzetek X.) Az Eötvös József Collegium kiadványa, Budapest 1989.

PROBÁLD Ferenc: Mendöl Tibor munkássága és szellemi öröksége. Földrajzi Közlemények 2005/1-2., pp. 7-14.

SOMOGYI Sándor: Mendöl Tibor emlékezete. Békési Élet, 1980/4., pp. 434-439.

SZABÓ Ferenc: Mendöl Tibor életműve és a társtudományok. Békési Élet, 1980/4. pp. 426-430.

TÓTH József: Mendöl Tibor (1905-1966). Békés Megyei Népújság, 1980. május 5.

TÓTH József: Emlékezés Mendöl Tiborra (1905-1966). Békési Élet, 1980/4., pp. 411-413.

WALLNER Ernő: Emlékezés Mendöl Tiborra. Földrajzi Közlemények 1976/3-4., pp. 173-190.