Az Eötvös Collegium Földrajzi Gyűjteménye

Írta: Segyevy Dániel¹

A tudós-tanárok képzését célul kitűző Eötvös Collegiumban² a földrajz a kezdetektől jelen volt, az intézményesült földrajzoktatás 1923-ban kezdődött meg. Napjainkban az intézményen belül a Mendöl Tibor Földrajz-Földtudomány-Környezettudomány Műhely³ szervezi meg a földrajzi képzést. A műhelyt érintően az elmúlt időszak egyik legjelentősebb eseménye a Collegium földrajzi témájú könyvállományát egyesítő Földrajzi Gyűjtemény megszervezése volt.

A már régóta folyamatban lévő könyvtárrendezési munkálatok közepette az intézményvezetés részéről az elmúlt években felmerült, hogy a Collegium 1950 előtti könyvállományára⁴ alapozva létre kellene hozni egy önálló földrajzi gyűjteményt a Mednyánszky Dénes Könyvtár és Levéltár anyagából, azon belül fizikailag elkülönítve, különgyűjtemény formájában. Ennek a kezdeményezésnek aktualitást az adott, hogy Probáld Ferenc, a mai magyar geográfia egyik kiemelkedő szaktekintélye 2011 őszén felkereste a Collegiumot azzal az elképzeléssel, hogy a mintegy 900 kötetes szakkönyvtárát az intézménynek adományozná.

Ez az esemény rendkívüli mértékben felgyorsította az önálló földrajzi gyűjtemény megszervezését, illetve a Collegiumon belül ki is emelte a projektet annak az eredeti, általános elgondolásnak a sorából, amely elsősorban a régi Collegium természettudományi könyvállományára alapozva, tematizáltan, az egyes műhelyekhez kötődő gyűjtemények létrehozását célozta.

A Collegiumban nagy hagyományokra visszatekintő, ám fiatal intézményszervezettel bíró műhely presztízsét jelentősen növelte, hogy a gyűjtemény kialakítását - könyvtáros szakmai felügyelettel - a Collegium igazgatójának támogatásával a műhely önerőből vihette végbe, jelentős autonómiát élvezve a gyűjtemény belső szerkezeti elveinek meghatározásánál.

 

1. ábra: Munkában a Mendöl Műhely tagsága (2011. ősz) (fotó: Segyevy Dániel)

Az önálló könyvtári különgyűjtemény megszervezése következtében a Collegium egyik legnépesebb műhelye, a Mendöl Műhely jelenléte és a Collegium földrajzi profilja sokkal kézzelfoghatóbbá vált. A presztízsnövekedés garanciáját ugyanakkor továbbra is a folyamatos tudományos eredmények, publikációk, konferenciák, illetve a tudományos pezsgés adják.

2011 novemberében került a Probáld-adomány átszállításra a Collegium épületébe, ezzel párhuzamosan pedig kezdetét vette a különgyűjtemény infrastruktúrájának megteremtése az alagsorban, a könyvtár folyosójával szemben található 018-as teremben. A falak mentén polcok kerültek kialakításra, megkezdődött a hosszas munka, a régi természettudományi anyagból a földrajzi, földtudományi témájú kötetek kiválogatása és áthelyezése a 018-as terembe. Minthogy az állomány teljesen válogatatlan volt, a kiválogatás szempontjait magunk döntöttük el, így igyekeztünk a lehető legszélesebb körből a könyveket a gyűjteményhez vonzani. Így kerültek hozzánk a minerológiai, meteorológiai, földtani, térképészeti, és társadalomföldrajzi kötetek mellett az államstatisztikai kiadványok is.

A válogatott könyvanyag tudománytörténeti szempontból rendkívül értékes, hiszen egyfajta lenyomatát képezi a II. világháború előtti időszaknak, kivált a társadalomföldrajz témakörét illetően. A régi Collegium fennállásának ideje ugyanis nagyrészt egybeesik azzal az időszakkal, amikor a magyar földrajztudományban alapvetően a francia emberföldrajz megközelítései domináltak. Ráadásul 1921-től egészen 1941-ben bekövetkezett haláláig a magyar földrajztudomány meghatározó alakja, Teleki Pál volt a Collegium kurátora.⁵ A francia emberföldrajzot hazánkban meghonosító Teleki ugyan oktatási tevékenységet nem fejtett ki az intézményben,⁶ szakmai és politikai súlya ugyanakkor egyfajta garanciát jelentett az itt folyó munka színvonalára, illetve anyagi hátterére nézve. Teleki személyes jó barátja, az őt példaképnek tartó, és tudományos tevékenységében az ő nyomdokain járó Fodor Ferenc⁷ volt a Collegium földrajzi szakvezető tanára 1923 és 1939 között,⁸ akinek vezetése alatt olyan, akár tanáraikat is túlszárnyaló tudósok nevelkedtek, mint pl. Mendöl Tibor, Bulla Béla, vagy Kádár László, akik közül később többen oktatóként is működtek a Collegiumban.

Ekkoriban a földrajzi témájú könyveket is magába foglaló, 1927-ben mintegy 35 000 kötetet számláló könyvtár a nagy könyvtárteremben, illetve 9 további helyiségben kapott helyet.⁹ Noha a könyvtár fejlesztése során a "dögész"¹⁰ területekre kevesebb figyelem jutott,¹¹ jelentős szakirodalom halmozódott fel, elsősorban magán-, illetve közadományok révén. Ezen kívül rengeteg tudományos szakfolyóiratot rendeltek meg mind belföldről, mind más, elsősorban európai országokból, így ezekből is impozáns méretű gyűjteményt sikerült kialakítani. A francia hatás eredményeként jelentékeny a francia nyelven kiadott művek aránya, illetve több francia nyelvű szakfolyóiratra is előfizettek. Ezen kívül nagyarányú a német nyelvű anyag, de találunk más nyelvű kiadványokat is ebből az időszakból. A folyóiratok rendezésére a régi Collegium fennállása alatt folyamatosan nagy gondot fordítottak, így ezek ma évfolyamonként bekötve érhetőek el.

Jelentős állománnyal rendelkezik a könyvtár a földtudományok körébe tartozó diszciplínákhoz, pl. a geológiához, mineralógiához és meteorológiához kapcsolódó könyvanyag terén is, melyek közül jelentős a 19. századból származó kötetek aránya. Ezek között találhatunk még akár Mednyánszky Dénes¹² által adományozott köteteket is.

A könyvállományt a régi Collegium fennállása alatt folyamatosan használták, azonban a II. világháborúban, Budapest ostromának idején, egy jelentős bombatalálatot (1945. január 22-én) követően a pincébe kellett menekíteni. Ez volt a Collegium épületét ért egyik legsúlyosabb sérülés, aminek következtében a második emelet egy része kompletten rázuhant az első emeleti földrajzkönyvtárra, jelentős károkat okozva az állományban.¹³ Ezen események szomorú mementójaként napjainkban is találkozhatunk az állományban olyan kötetekkel, amelyeknek a gerincébe fúródva a mai napig megtalálhatóak a háborús repeszdarabok.

 

2. ábra: Repeszdarab az Annales de géographie 1931-es kötetének gerincében. (fotó: Bojtos Anita)

Sajnos a könyvállomány pontos összetételéről, állományáról még nem áll rendelkezésre elegendő információ, hiszen az anyag jó része katalogizálásra vár. Ez a legsürgetőbb feladat, amit a könyvtáros kollégáknak el kell végezniük. Megjegyzendő ezzel kapcsolatban, hogy érdemes lehet egy tudománytörténeti igényű kutatást végezni azzal kapcsolatban, hogy milyen földrajzi állománnyal bírt az egykori Eötvös Könyvtár, az egyes könyvek hogy kerültek a Collegiumba, kik voltak az esetleges adományozók, mennyire használták őket stb. Erre nézve a majdani katalógus mellett a Collegium levéltárának fondjai nyújthatnak tájékoztatást.

A Probáld-adomány volt az első anyag, amely a Collegiumba szállítást követően rendezett körülmények között elhelyezésre került a 018-as teremben. Fontos szempont volt, hogy ezt az állományt egyben tartsuk, illetve, a Földrajzi Gyűjteménybe érkező első, és annak megalakulását jelentősen felgyorsító adományt a könyvtár leginkább reprezentatív részén helyezzük el.

Probáld Ferenc a hazai regionális földrajz kiemelkedő alakja, bár maga nem volt Eötvös-kollégista (nem is lehetett volna, hiszen akkoriban csak bölcsészhallgatók lehettek tagjai a Kollégiumnak,¹⁴ illetve a professzor úr budapesti, ami szintén kizáró ok volt), a Collegium sorsát mindig a szívén viselte, a később megalakuló Földrajz Műhely társadalomföldrajzosainak jó részét tanította. Különösen nagy érdemei vannak a tekintetben, hogy a műhely alapítóinak érdeklődését a földrajztudomány történetének kérdései felé fordította, így a műhelyben folyó szakmai munka egyik legfontosabb pillérét mára a tudománytörténeti kutatások képezik.

Jelentős hatása van emellett a professzor úrnak abban, hogy többek között éppen a Collegiumhoz kötődő, a két világháború között, és a II. világháború alatt alkotó, később, a kommunizmus alatt ellehetetlenített geográfusokról,¹⁵ illetve az ama bizonyos "fürdővízzel együtt kiöntött gyerekről",¹⁶ az emberföldrajzról való mai tudományos diskurzus igényét fölvetette. Ennek keretében szorgalmazta pl. a Fodor Ferenc születésének 125. évfordulójára a Collegiumban 2012. november 9-én megrendezett "A magyar lét geográfusa¹⁷ - 125 éve született Fodor Ferenc (1887-1962)" emlékkonferenciát.¹⁸

Összességében megállapítható, hogy a Collegium, és a professzor úr között szoros tudományos kapcsolat áll fenn, így nagy megtiszteltetés az intézményre nézve a könyvadomány idekerülése.

Az elhelyezést követően, 2012. január 5-én "habent sua fata libelli", vagyis "Minden könyvnek megvan a maga sorsa" mottóval került sor Probáld Ferenc jelenlétében könyveinek ünnepélyes átadására, amelynek során a professzor úr a műhely tagjai előtt alapos, tudománytörténeti szempontból is hasznos előadást tartott a gyűjtemény összeállásáról, illetve az egyes könyvek jelentőségéről.

 

3. ábra: Probáld Ferenc könyveinek ünnepélyes átadóján az Eötvös Collegiumban (fotó: Segyevy Dániel)

Ezt követően folytatódott a régi könyvállomány feltárása, így a 018-as teremben található Földrajzi Gyűjtemény anyaga folyamatosan bővült. A könyvek belső elrendezése nagyjából tükrözi a természet- és társadalomföldrajzi dualitást, ugyanakkor az állomány legnagyobb részét a szakfolyóiratok teszik ki. A legjelentősebb magyar földrajzi szakfolyóiratból, a Földrajzi Közleményekből például az első évfolyamtól kezdve 1949-ig minden évfolyam megtalálható. Mostanra a régi állomány teljes földrajzi anyaga a 018-as teremben lett egyesítve. Az ezt követő időszakból a műhely megalakulásáig földrajzi profil híján kevés földrajzi témájú könyv került beszerzésre, ezek azonban katalógusba vannak véve, a Mednyánszky Könyvtár szervezetében (és helyiségeiben) érhetőek el. E téren jelentősnek mondható például az egykori Mendöl-tanítvány és Eötvös collegista Száva-Kováts Endre¹⁹ adománya. A műhelyhez kötődően beszerzett kiadványok is egyelőre a Mednyánszky Könyvtár központi helyiségeiben lelhetőek fel, áthelyezésükre adminisztratív okokból később nyílik lehetőség.

A rendezéssel párhuzamosan a könyvtáros kollégák segítségével megindult a különgyűjtemény katalogizálása, amelynek első lépéseként a Probáld-anyagot katalogizáljuk. Ennek eredményeként a központi egyetemi könyvtári számítógépes nyilvántartásban (aleph) is kereshetőek lesznek az egyes kötetek. A katalogizálás, illetve a pakolás, elrendezés folyamatosan zajlik, ezzel párhuzamosan a különgyűjtemény megnyitott, korlátozottan használható, a collegisták számára kölcsönözhető is már, e tekintetben a Mednyánszky Könyvtár szabályai az irányadóak. Az autonómia jegyében a gyűjteménynek a könyvtáros kolléga mellett egy, a műhelyből való hallgató is a felelőse, ezt a tisztet jelenleg a tanulmány szerzője tölti be.

A terem elhelyezését illetően törekedtünk a reprezentatív megjelenésre, így hasznosításra került két darab vitrines szekrény, amelyek segítségével kisebb kiállítások berendezésére is mód nyílik. A jövőben térképek kihelyezése is kilátásba került.

A Földrajzi Gyűjtemény megjelenése, elrendezése végső soron három gondolat köré épül:

1. Reprezentativitás
2. Értékmentés
3. A tanulmányok, kutatások segítése

A reprezentativitás több szempontból is értelmezhető. Egyrészt a régi könyvek vonatkozásában mint egyfajta múzeum, ablak egy régi, jelen esetben elsősorban a második világháború előtti világra. Reprezentatív olyan szempontból is, hogy a Collegiumon belül a földrajzi profilnak folyamatos, kézzelfogható megjelenést, jelenlétet biztosít. Illetve hosszabb távon remélhetőleg reprezentatív lehet, mint afféle szimbolikus tér ahol a fölhalmozott anyagon túl a megélt tér, a hely szelleme is beépülhet a kollektív emlékezetbe.

Értékmentés olyan szempontból, hogy speciális helyzete révén (hat évtizedig szinte senki sem fért hozzá) a könyvtár állományának egy része keletkezést tekintve időben lehatárolt, amelynek egyben tartása, megőrzése ezúton továbbra is biztosított. Értékmentés továbbá olyan szempontból is, hogy bár adott esetben indokolható lenne az egyes adományok tematikus szétválogatása, és téma szerinti besorolása, nagy hangsúlyt fektetünk azoknak az adományozó személye szerinti egyben tartására, így személyesebb kötődést alakítva ki az adományozó és az intézmény között, megjelenítve az adományozó tudományos tevékenységének eme vetületét.

A könyvtárnak ezeken túlmenően olyan praktikus, mai szempontoknak is meg kell felelnie, mint a jelenlegi hallgatók, kutatók tanulmányainak, kutatásainak a lehetőségekhez mérten való segítése. Speciális helyzetünkből kifolyólag a könyvtár állománya, kivált a társadalomföldrajzi témákat illetően, döntően a tudománytörténeti, illetve esetleg a történeti földrajzi kutatásoknak kedvez, ugyanakkor, elsősorban Probáld Ferenc adományának köszönhetően rendelkezünk viszonylag nagyszámú jelenkori, kurrens szakirodalommal is, amely mind a közvetlen egyetemi tanulmányokra való felkészülést, mind a tudományos kutatásokat segíti.

A 018-as terem, ahol a Földrajzi Gyűjtemény helyet kapott, egyben tanteremként is szolgál az egykori Természettudományi Műhely utódműhelyeinek, így többek között a Mendöl Műhelynek a hallgatói számára is. Ennek nyomán az oktatást elősegítendő két tábla, illetve két darab kutatógépnek szánt asztali számítógép is rendelkezésre áll. Emellett a helyiség arculata alkalmas földrajzi témájú rendezvények lebonyolítására is. Eddig a Probáld-könyvátadó, illetve egy a 2012-es Fodor-konferencia résztvevőinek szervezett rövid "tárlatvezetés" sorolható ide, ugyanakkor a jövőben érdemes lehet egyéb kisebb földrajzi rendezvényeket is ide szervezni, pl. konferenciák házi fordulóját, adott esetben az időközben elindult "Könyvtáros Esték" rendezvénysorozat esetleges földrajzi vonatkozású eseményeit, vagy kisebb, saját szervezésű földrajzos műhelyprogramokat.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy bár a gyűjtemény állapotát tekintve még nem értük el céljainkat, annak tudománytörténeti, valamint értékmegőrző szerepe jelentős, a "múltba tekintés" mellett egy aktív, a jövőjéért dolgozó, alkotó tudományos közösség hátteréül is szolgál, így önmaga is írja az eljövendő idők történetét.

Jegyzetek:

1. A szerző az Eötvös József Collegium Mendöl Műhelyének volt bentlakó tagja.
2. Az Eötvös Collegium Eötvös Loránd kezdeményezésére jött létre 1895-ben. A korszak magyar tudományában uralkodó német hatások helyett/mellett az intézményben kezdetektől fogva jelentős volt a francia hatás. 1910-től működik a Collegium a jelenlegi, Ménesi úti, Alpár Ignác tervezte épületében. 1950-ben az intézményt minden tudományos funkciójától megfosztva diákotthonná alakították. 1957-től fokozatosan nyertek teret újra a kutatási/oktatási tevékenységek, de csak a '80-as évekre sikerült elérni, hogy az összes hallgató szakkollégista minőségben lakjon az épületben. 1985-től alakult ki fokozatosan a diszciplínákat tükröző műhelyszervezeti struktúra.
3. A Collegiumban a kezdetektől egészen az 1950-es bezárásig kiemelt szerepe volt a földrajznak, azonban az újrainduló Kollégium profiljából a természettudományos szakok képviselői, így az időközben tudományfilozófiai okokból az intézeti szinten a Természettudományi Karhoz kerülő földrajzé is, egészen az 1980-as évekig kiszorultak. Csak az 1990-es években megalakult Természettudományi Műhely keretében indult újra a földrajzoktatás 1999-ben. A földrajzi, földtudományi tanulmányokat folytató hallgatókat összefogó önálló Földrajz-Földtudományi Műhely nagy hiányt pótolva csak 2002-ben alakult meg Győri Róbert vezetésével, amely Mendöl Tibor nevét 2005-ben, a Mendöl centenáriumi évben vette fel.
4. A Collegium 1950-es megszűnését követően a könyvtár állományának azon részét, amely valamilyen módon beilleszthető volt a profiljukba, az ez időben az épületbe költöztetett MTA Irodalomtörténeti Intézet (ma Irodalomtudományi Intézet) vette gondozásba, viszont a természettudományi témájú könyvek egy alagsori raktárban kaptak helyet. Emiatt ez utóbbiak gyakorlatilag nem voltak hozzáférhetőek az elmúlt 60 évben.
5. KÓSA 1995. 235.
6. Részt vett viszont például a collegiumi felvételi eljáráson, az úgynevezett "fejkopogtatáson", jelentős befolyást gyakorolva ezáltal arra, hogy ki kerüljön be a Collegiumba. Jól bemutatja a felvételi eljárás lefolyását, illetve Teleki vezérlő elveit egy Telekitől származó levél: Teleki Pál kollégiumi kurátor levele Lukács Béla országgyűlési képviselőhöz. ABLONCZY-IFJ. BERTÉNYI 1995. 78.
7. HAJDÚ 2006. XI-XLII.
8. http://honlap.eotvos.elte.hu/foldrajz-foldtudomany
9. KOSÁRY 1989. 17.
10. A collegiumi szóhasználat szerint a bölcsészhallgatókat "filoszoknak", a természettudományos szakokat hallgatókat pedig "dögészeknek" nevezik.
11. KOSÁRY 1989. 37.
12. A Collegium könyvtárának első adományozója Mednyánszky Dénes volt 1896-ban, aki 3600 kötettel gyarapította azt.
13. DÖRNYEI 2004. 76.
14. Az Eötvös Collegiumot 1957-es újjáalakulása után Eötvös Kollégiumnak hívták, megváltoztatva a némileg elitista jelentéstöltetet hordozó "C"-betűt, majd a rendszerváltozást követően, 1991-től lett ismét Collegium, a homlokzaton lévő felirat azonban csak 2010-ben követte a változást. Ennek nyomán a nevezékben következetesen azt az alakot használom, ami a tárgyalt időszakban bevett volt, függetlenül attól, hogy ugyanarról az épületről és szervezetről beszélek.
15. GYŐRI 2011. 288-311. GYŐRI 2009. 39-54.
16. MARKOS 1955. 365.
17. A jelző Fodornak "A magyar lét földrajza" c. kiadatlan művére utal. (PROBÁLD 2012. 453-458.)
18. GYŐRI 2012. 461-463.
19. GYŐRI 2011. 302.

Bibliográfia:

• ABLONCZY Balázs - IFJ.BERTÉNYI Iván (1995): Alkalmatlan. Nem ajánlom. Az Eötvös Collegiumba fel nem vettek földrajzi és társadalmi származása a két világháború között. In: Szabadon szolgál a szellem. Szerk. KÓSA László. Eötvös József Collegium, Budapest, 69-82.
• DÖRNYEI Sándor (2004): Gólya az ostrom alatt. In: A háború sújtotta Eötvös Collegium. Tomasz Jenő emlékére. Szerk. DÖRNYEI Sándor. Eötvös József Collegium, Budapest, 67-78.
• GYŐRI, Róbert (2009): Tibor Mendöl. In: LORIMER, Hayden - WITHERS, Charles, W. J. (eds.): Geographers: Biobibliographical Studies. Vol. 28. Continuum, London, 9-54.
• GYŐRI Róbert (2011): A múlttal való tudományos leszámolás - Eötvös collegista geográfusok az 1950-es években. In: Szerk. HORVÁTH László - LACZKÓ Krisztina - TÓTH Károly - PÉTERFFY András: Lustrum: Ménesi út 11-13. [Sollemnia aedificii a.D. MCMXI inaugurati.] Eötvös Collegium, Budapest, 288-311.
• GYŐRI Róbert (2012): A magyar lét geográfusa - 125 éve született Fodor Ferenc (1887-1962). Konferencia-beszámoló. Földrajzi Közlemények, 4. sz., 461-463.
• HAJDÚ Zoltán (2006): Fodor Ferenc, a geográfus. In: FODOR Ferenc: A magyar földrajztudomány története. MTA FKI, Budapest, XI-XLII.
• KÓSA László (1995)(szerk.): Szabadon szolgál a szellem. Eötvös Collegium, Budapest.
• KOSÁRY Domokos (1989): Az Eötvös Collegium életéből - Az első évtizedek. In: Tanulmányok az Eötvös Kollégium életéből. Szerk. SZÍJÁRTÓ István. Eötvös Kollégium, Budapest, 9-40.
• MARKOS György (1955): Reflexiók egy beszámolóhoz. A földrajzi tudományok rendszertani alapjairól. Földrajzi Közlemények, 4. sz., 359-365.
• PROBÁLD Ferenc (2012): Egy elfeledett geográfus lappangó műve: A magyar lét földrajza. Földrajzi Közlemények, 4. sz., 453-458.

Internetes források:

• Az Eötvös József Collegium honlapja
• A Mendöl Műhely honlapja